Szeretem a tömegközlekedést.Az érzés, amikor a szaros, telegrafitizett buszba kell ülnöd a sok izzadt és igénytelen emberrel tömve, felbecsülhetetlen.Erre jöhet a nyári hő is, ami rátesz egy lapáttal a szagokra.Azonban ez a történet télen játszódik.

A barátnőmékkel rendszeres programként tekintjük, hogy meglátogatjuk az Erzsévet ligeti jégpályát.Igen ám, de az odafele úton szoktak emberek fölszállni, és le.Furák.Nagyon furák.

Vegyük példaként az egyik embert, aki úgy szállt fel a buszra, mint akit a körhintából hajítottak be az épp becsukódó ajtón.Bárgyún elkezdett ránk vigyorogni, mi meg nézünk nagyokat, ennek mi baja.A 7-kor hordott napszemüvegét lassan leemelte fejéről, és lazán összehajtogatta.Ketté törte.Vigyorogva.Itt jöttünk rá, hogy maga az ürge sem százas.Erre busz fékez, ő sasszézik egyet-kettőt, aztán egy jó nagyot rúg a lábamba.Mondom magamba miazanyád történt, ugyanis eddig az ablakon kifele nézve erőltettem magamra a rezzenéstelen, röhögésmentes arcot.Erre barátnőmék felnnyerítenek, srác erre elmosolyodik hogy valakit legalább szórakoztat.Ilyet szól:"Hóha!Bocsika...Fuff, mint egy tánclépés..." röhögte el magát debilen, majd keresztül sétálva a buszon odament egy párhoz, és megkérdezte ordítva:"UGYE?!".Erre mit mondjon az ember?!Nagyokat bólogattak, ő meg önelégült fejjel visszatámolyog az eredetileg kijelölt helyre.Hajtogatja tovább a napszemüveget, majd mikor romokban hevert szegény a kezében, egy ideig bámulta, majd úgy felkiáltott, hogy mindenki összerezzent a buszon:"MÁMA EZ MÉG A RETINÁMAT VÉDTE...Mondanom sem kell, még az a nő is elröhögte magát a buszon, aki eddig morcosan meredt ránk azt sugallva, milyen rossz, hogy hangosan nyerítünk miatta.Aztán leszállt, a busz pedig megszeppenve, csöndben konstatálta, hogy egy beszívott ember éppen széttörte a napszemüveget és táncparkettre képzelve magát táncra perdült.

Nekem kicsit sincsenek fura élményeim:D!

Addig is: